Erdélyi magyar értelmiségiek két levelet is közzétettek, mindkettőben az intolerancia és idegengyűlölet elutasítása és a véleményszabadság mellett foglalnak állást, ugyanakkor – a kolozsvári Eörsi-incidens kapcsán – felhívták a figyelmet az új, nyílt vagy burkolt alakban jelentkező antiszemitizmus leselkedő veszélyeire. A két közlemény szövegében nem, csak lényegét és aláíróinak egy részét tekintve azonos. Az első levél az SZDSZ országos sajtószolgálatán keresztül, a második A Hét szerkesztőségétől érkezett. Az aláírók: Ádám Gábor, Ágoston Hugó, Ármeán Otília, Balázsi-Pál Előd, Bányai Péter, Bíró Béla, Borbély Tamás, Boros Kinga, Egry Gábor, Demény Péter, Eckstein-Kovács Péter, Gagyi Ágnes, Gáspárik Attila, Gergely Edit, Cs. Gyimesi Éva, Haller István, Irsai Zsolt, Kovács András Ferenc, Kelemen Attila Ármin, Könczei Csilla, Láng Zsolt, M. László Ferenc, Miklós Ágnes Kata, Parászka Boróka, Parászka Miklós, Salamon Márton László, Schneider Tibor, Selyem Zsuzsa, Sipos Géza, Soós Károly Róbert, Spielmann-Sebestyén Mihály, Szabó Róbert Csaba, Székely Csaba, Székely István, Szilágyi Gál Mihály, Szilágyi Júlia, Tibori Szabó Zoltán, Ungvári Zrínyi Ildikó, Ungvári Zrínyi Imre, Virginás Andrea, Visky András, Vakarcs Szilárd. Ugyanakkor egy harmadik levél szerzője, Dénes László azon morfondírozott, hogy a véleménynyilvánítás miért csak az egyik felet illetné meg, illetve miért csak a tüntetőkön kérik számon az idegengyűlölet megnyilvánulásait. /Belföldi hírek rovat. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 10./
2005. március 10.
Parászka Boróka főszerkesztő kifejtette, tévedett Eörsi Mátyás, amikor 2005 márciusában vállalkozott Erdélyi útjára. Sokkal hamarabb, még a kettős állampolgárságról szóló népszavazás előtt kellett volna jönnie, hogy megvitassa az erdélyiekkel álláspontját. Tévedett az SZDSZ azzal, hogy magyarországi pártként nem avatkozott bele a szomszédos államokban élő magyarok belpolitikai ügyeibe, a Fidesz viszont exportálta a magyar belpolitika konfliktusait. Parászka szerint az RMDSZ jobboldali párttá vált , magára hagyta az erdélyi liberálisokat, baloldaliakat. Szerinte az „egyházaknak nincs keresnivalójuk politikai életünkben, és mégsem tiltakozunk ez ellen kellő határozottsággal.” És tévednek azok, akik belefojtották a szót Eörsi Mátyásba.” Parászka cikkét Eörsi előtti nagy tisztelettel zárta, aki eljött, vállalva a vitát. A fiatalokat felszólította, hogy becsüljétek jól meg Eörsi Mátyást. /Parászka Boróka: Tévedések rémjátéka. = A Hét (Marosvásárhely), márc. 10./
2005. március 12.
Az utóbbi hetekben egy újfajta, retorikájában, szótárában alighanem Magyarországról importált antiszemitizmus jelentkezik Erdélyben is. Az explicit antiszemitizmus elítélésének és a kétértelműségek mögé bújó gyűlölet leleplezésének nem szabad egyféle értelmiségi „kedvtelésnek” maradnia. A romániai magyar társadalom felkészületlen az antiszemitizmus jelenségének kezelésére, és ezen változtatni kell. Elsősorban a sajtó és az egyházak napszámosaira, a pedagógusokra és a civil szervezetekre hárul annak felelőssége, hogy amikor látják, felismerjék az antiszemitizmust, hogy ne hagyják szótlanul, kérjenek magyarázatot, ítéljék el. Ádám Gábor; Ágoston Hugó; Balázsi-Pál Előd; Borbély Tamás; Eckstein-Kovács Péter; Gáspárik Attila; Haller István; Kelemen Attila Ármin; Parászka Boróka; Salamon Márton László; Schneider Tibor; Sipos Géza; Soós Károly Róbert; Spielmann-Sebestyén Mihály; Székely Csaba; Székely István; Szilágyi Gál Mihály; Szilágyi Júlia. /Erdélyiek az új antiszemitizmus ellen. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 12./
2005. május 23.
Kuszálik Péter ismertette a Romániai Magyar Szóban a három hónap óta tartó vitát, mely az A Hét című hetilap hasábjain folyik. Stefano Bottoni történész néhány éve kutatja a Magyar Autonóm Tartomány történetét. Ennek eredményeképpen egy tanulmányt közölt az A Hét február 17-i számában. A vita lényege: Földes Lászlót 1958-ban eltávolították az Utunk főszerkesztői székéből, eltiltották a közléstől, majd a pártból is kizárták. A kizáráshoz szükséges terhelő adatok egy részét Földes kortársai (Hajdu Győző, Gálfalvi Zsolt, Sütő András) szolgáltatták. Írásbeli följelentésüket az a kutatócsoport találta meg a levéltárban, amelynek Bottoni is tagja, ő írta le az esetet és elemezte a történteket. Bottoni szeretné föltárni a dráma gyökereit és tisztázni az ügy homályos pontjait. Parászka Boróka a vezércikkben leszögezte: „nem temetni jöttünk, hanem kibeszélni”. Kuszálik Péter megjegyezte, a kommunizmus pere régóta tart, de még nincs vége. „Nem tisztázódott néhány hatalomközeli ember múltbeli szerepe és viselt dolgai.” A vitairat közzététele után Gálfalvi Zsolt vállalta a Földes-ügyben játszott szerepét, Sütő csak kerülgette a kását, írta Kuszálik, majd ítélkezett: Az nem lehet mentő körülmény egy 1958-as tettére, hogy 1970-ben megírta Az anyám könnyű álmot ígér című naplóját. Kuszálik szerint elvárható egy bocsánatkérés. /Kuszálik Péter: Mentség... = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 23./
2005. május 26.
Stefano Bottoni: A hatalom értelmisége – az értelmiség hatalma. A Földes László-ügy /A Hét (Marosvásárhely), 2005. február 17./ című tanulmányával kapcsolatban a hetilapban folyó vitára reagált: a/ Bíró Béla a főszerkesztőhöz, Parászka Borókához szóló levelében jelezte, kérésük ellenére nem akar hozzászólni a Sütő-Földes-ügyben folyó vitához, mert ez „voltaképpen az ún. népi-urbánus ellentétekről szól, s melyet résztvevői ráadásul a kommunista hatalmi harc eszközeivel folytatnak le, mindenkit elkerülhetetlenül bemocskol.” Azért hozzászólt, minősített, Sütővel kapcsolatban megjegyezte: „semmi értelme egy beteg oroszlánt megrugdosni.” Továbbá Sütő „kifulladt tehetségekből és frusztrált értelmiségiekből (határokon innen és túl), olyan – jól mozgósítható és hatékony – véd- és dacszövetséget alakított ki és tart fenn maga körül, mely a Mester megvédelmezésére bármikor hajlandónak és képesnek mutatkozik.” /Bíró Béla: Kedves Boró! =A Hét (Marosvásárhely), máj. 26./ b/ Cs. Nagy Ibolya emlékezett: Sütő András a Szemet szóért és a Heródes napjai című munkáit régi írógépén készült formában küldte el a debreceni Csokonai Kiadóba. Így cáfolni tudja Kuszálik Péter szakszerűtlen, mélyen rosszindulatú kijelentését, amellyel kivetné az irodalomból mindkét Sütő-művet mondván: „egyszerűen hamisításnak lehet tekinteni az egész kötetet”. Valójában Sütő javításait szintén jelölték a könyvben, az olvasó tudomására hozták a kiegészítéseket. Kuszálik Sütő-utálatában mindenkit – aki neki nem teszik – hazugnak, félrevezetőnek, hamisítónak nevez. Egyébként Márkus Béla Heródes-kritikájában szó sincs arról a következtetésről, amit Kuszálik a szájába ad: hogy „megkérdőjelezné a naplók hitelességét”. Cs. Nagy Ibolya megállapította: a diktatúra „pártdalai (és prózája) mögött hosszabb-rövidebb ideig, kevés kivétellel ott nyüzsgött szinte mindenki, Páskánditól, Földes Lászlón, Székely Jánoson, ideig-óráig Kányádi Sándoron, Lászlóffy Aladáron, Szilágyi Domokoson és másokon át Sütő Andrásig…” Cs. Nagy Ibolya feltette a kérdést: Milyen eljárás az, hogy „egyik emberből, például Földes Lászlóból korunk hősét, a század áldozatát növesztünk, elfelejtve épp tőle idézgetni – újra és újra – nagy passzusokat a süket párthandabandáiból; a másikból, Sütő Andrásból meg mindenestől hazugot, becstelent, kollaboránst, feljelentőt nyomorítunk?” Cs. Nagy Ibolya emlékeztetett, hogy a vitában megszólalt az akkori pártgyűlés jegyzőkönyvének vezetője /Dáné Tibor/, ebből kiderült, hogy a jegyzőkönyvet többször átírták, megváltoztatták. Ekkor csend lett, de senki sem kért bocsánatot. /Cs. Nagy Ibolya: Körtánc – a kályha körül. = A Hét (Marosvásárhely), máj. 26./ c/ Közölték Sütő András korabeli, Földes László elleni feljelentését. Ebben szó esik arról, hogy Földes László az ideológiai és politikai tévelygések egész sorozatát követte el. /Sütő András: A Román Munkáspárt Központi Vezetőségének. = A Hét (Marosvásárhely), máj. 26./ d/ Stefano Bottoni megírta, hogy a „Földes-vita kapcsán többen fogalmazták meg azt a kritikát, hogy a kelleténél nagyobb teret szenteltem egy nem túlságosan súlyosnak mondható esetnek, egy olyan konfliktusnak, amelyik a nomenklatúrán belül zajlott, és aminek nem voltak (annyira) súlyos következményei.” Utólag belátja, hogy valóban nem Földes Lászlóról kellett volna beszélnie, hanem valaki másról. Sántha Antal katolikus pap volt például az egyetlen katolikus pap, akiről valaha is több oldalon át cikkezett a Scinteia /az akkori román központi pártlap/ 1958. december 25-én (és a Scinteia nyomán az összes romániai napilap). Őt ugyanis vádolta a párt, az állambiztonság, majd a bíróság, hogy pedofil. A Magyar Autonóm Tartományi Pártbizottság Titkársága pontos utasításokat adott, hogy kiknek kell megjelenniük a tárgyaláson, főleg gyermekes anyáknak. Sántha Antalt 12 év fogházra ítélték. Miért pont őt választották? A párt egyszerre akar Márton Áronra és híveire lecsapni, szabadulása után új lakhelyén (Mikóújfaluban) is hittanórákat tartott, és eközben magyar történelmet és irodalmat is tanított. Erre a hatalom egy amatőr színjátszócsoportot küldött a faluba, 1974-ben, és előadatott egy darabot, a Csodát. A Csoda egy erkölcstelen, maradi, előítéletes papot parodizált. Sántha Antal azonban a sok megaláztatás után sem hagyta magát, és a templomban kiátkozta a színjátszó társaságot. Erre a megyei pártbizottság határozatot hozott arról, hogy február 21-én a Megyei Tükörben a színdarabot dicsőítő cikk jelenjen meg. A cikket Magyari Lajos szerkesztőnek kellett aláírnia. Bottoni feltette a kérdést, meg tudna-e bocsátani? Főleg ha elmarad a bocsánatkérés, sőt annak szándékát sem látja. /Stefano Bottoni: Egy marslakó naplója. 1958. december 25. = A Hét (Marosvásárhely), máj. 26./
2005. június 28.
A Hét hetilapban Stefano Bottoni: A hatalom értelmisége – az értelmiség hatalma. A Földes László-ügy című tanulmányának február 17-én történt közlése után kibontakozott vitát összegezte Parászka Boróka, a lap főszerkesztője. Parászka Boróka mást várt, elemzést, értelmezést. Nem akarja a vitát lezárni. Szerinte nem egy pör zajlott és reméli, előkerülnek új szempontok. Parászka szerint a vitában hallgatott a hazai irodalom, hallgatott a kolozsvári irodalom tanszék, hallgattak az irodalmi lapok szerkesztői, sorolta elmarasztalóan. Elárulta, hogy őt az RMDSZ csúcsvezetéséhez tartozók kérték arra, hogy „ne bolygassuk” a Sütő-ügyet. Parászka szerint helyére kell tenni Sütő életművét, az „önmagába forduló, magyar nacionalizmussal terhes közösségi tudat megtisztításának programjaként”. – Nagy Pál javasolta, hogy Sütő András mellett a Hajdu Győző egykori, huszonöt oldalas feljelentését is közöljék, de Parászka szerint ez szükségtelen. /Parászka Boróka: Sikeres kudarc A Hét (Marosvásárhely), 2005. június 28./
2005. július 7.
Stefano Bottoni: A hatalom értelmisége – az értelmiség hatalma. A Földes László-ügy /A Hét (Marosvásárhely), 2005. febr. 17./ című tanulmányával kapcsolatos vita összegzéseként Parászka Boróka, a hetilap főszerkesztője kifogásolta, hogy sokan nem szólaltak meg a vitában, a Magyar Tanszék stb. a/ Láng Zsolt indulatosan visszautasította ezt a megállapítást. „Úgy gondolod, az Éneklő Borz eladta magát a hatalomnak?” „Salat Levente politikai alkuval lett az egyetem prorektora?” Láng Zsolt hangsúlyozta, hogy az irodalmat nem intézményi szinten határozzák meg. A kívülállás mondatszerkezetével is lehet állást foglalni. /Láng Zsolt Kirohanó: Kedves Boróka! = A Hét (Marosvásárhely), júl. 7./ b/ Parászka Boróka válaszolt Láng Zsoltnak. Igenis vannak fórumok vannak, körök és céhek. Mivé lesz Kántor Lajos a Korunk folyóirat nélkül? Mivé lesz Böszörményi Zoltán a mecénás jelmez nélkül? Parászka nem fogadta el, hogy valamit már tíz éve leírtak. Szerinte a folyamatos jelenben kell írni. Nincs függetlenség, nincs kívülállás. Parászka szerint Erdélyben ma irodalmi-személyi kultusz van, reális irodalmi teljesítmények nélkül. /Parászka Boróka Benneálló: Hekaleitosz lábnyoma. Kedves Zsolt! = A Hét (Marosvásárhely), júl. 7./ c/ Kuszálik Péter nem ismeri el, hogy tévedett, bibliográfusként nem adott meg pontos évszámot. Valójában a Kántor-Láng könyv első kiadása nem 1973, ahogy ő írta, hanem 1971. Kuszálik megsértődött, mert Kántor Lajos irodalomtörténész nem hajlandó vele vitatkozni. Kántor Lajos grafománnak nevezte Kuszálikot. Erre Kuszálik válasza: Kántornak több könyve, tanulmánya jelent meg, mint neki. /Kuszálik Péter: Válasz és magyarázat. = A Hét (Marosvásárhely), júl. 7./
2005. július 14.
Stefano Bottoni: A hatalom értelmisége – az értelmiség hatalma. A Földes László-ügy /A Hét (Marosvásárhely), 2005. febr. 17./ című tanulmányához újabb hozzászólások érkeztek: a/ Bertha Zoltán irodalomtörténész szerint pontokba szedett bizonyítékok sorolásával tüsténkednek többen Sütő András írói-emberi teljesítményét (félévszázaddal ezelőtti megnyilvánulásait alapul véve) kisebbíteni vagy meghazudtolni. A posztmodern elméletek többé nemigen tulajdonítanak kitüntetett jelentőséget az olyan levéltári vagy egyéb adatbogarászásnak, amelynek módszereit bárki elég könnyen elsajátíthatja. Sütő már nem népszerű, hatása szűnőben van, életműve vegyes értékű, remekművet nem vagy alig írt – hangzanak a minősítések. Minden irodalomelméleti konferencia az imaginárius múltat konstituáló fikciókról szokott elmélkedni manapság, jegyzete meg Bertha Zoltán. Az irodalomtörténetben általában nem szokott sikerülni az idők során korszakos jelentőségűnek bizonyuló életművek életrajzi alapon történő devalválása – Villontól Adyig és tovább. Tény, hogy százezrek számára jelentettek és jelentenek ma is Sütő művei hiteles helyzettudósítást és helyzettudatosítást a magyarság nemzeti és kisebbségi sorsát illetően. Százezrek nemzeti öntudata és lélekjelenléte erősödött általuk, s a megmaradásba vethető reményt táplálták évtizedeken át, hangsúlyozta Bertha. Erőteljesebb érzelmi hatást keltenek a Sütő-művek még ma is, mint más, „posztmodern” sztár-szerzőkéi. A vita során valaki a Wass Albert-kultuszt megsokalló véleményét is kifejezte. Ezek szerint korlátozni kellene az olvasói szabadságot, s felfüggeszteni a nemes liberális eszmét, hogy mindenki azt olvas, amit akar és amit szeret? Mindig csak a sajátos, markáns nemzeti (nemzetféltő) tematika váltja ki az ellenérzést, egyfolytában csak az szúr szemet? A régi dokumentumok vizsgálatából miért kell Sütő András írói teljesítményére vonatkozó negatív ítéletekhez jutni? /Bertha Zoltán: Nem lehetnénk tényleg legalább posztmodernek (bokaharapdálás helyett). = A Hét (Marosvásárhely), júl. 14./ b/ A Hét június 30-i számában Parászka Boróka Sikeres kudarc című cikkében sajnálkozással állapította meg, hogy a lap hasábjain hónapok óta folyó vitában, mely szerinte a „Földes László–Sütő András ügy”-ről szól, „hallgatott a hazai irodalom”. Miért lett a vitából „Földes László–Sütő András ügy” Sütőt Andrást lejárató, rágalmazó célzattal? – kérdezte Nagy Pál hozzászólásában. Amolyan „megélhetési gyűlölködők” forgatják hévvel méregbe mártott tollukat egyik-másik vita-cikkben, állapította meg. Parászka Boróka azt írta, hogy vállaltak minden véleményt, cenzúra nélkül. Valójában az A Hét szerkesztősége durván megcenzúrázott hozzászólásokat: Sylvester Lajosnak Egy „Bírói” ítélkezés margójára című cikkét (június 9.-i sz.) jócskán meghúzva közölték, holott a szerző a szerkesztőségnek küldött levelében határozottan megmondta: csakis a teljes szöveg megjelentetésével érthet egyet. Róna Éva írásának ugyanez lett a sorsa. Mindkét esetben a Sütő Andrásra vonatkozó pozitív mondandó kigyomlálását látta szükségesnek a végrehajtó munkatárs... Nagy Pál június 10-én írt az A Hét-nek: fontos lenne Hajdu Győző terjedelmes feljelentésének közlése. Hajdu ugyanis leírta, illetékes pártfórumoknak jelentette mindazt, amit Földessel kapcsolatban észlelt, és később információs anyagát benyújtotta a helyi állambiztonsági szerveknek is. Hajdu Győző beismerte tehát, hogy nem csupán a pártot informálta, de a belügynél is feljelentette Földes Lászlót 1958 augusztusában. Ez mutatja, hogy ki is volt a Földes-ügy főszereplője. Miért csak az Sütő szövegének közlését tartotta fontosnak A Hét? A Hajdu-féle irat közlését nem vállalta. Parászka Boróka szerint Hajdu Győző ebben „a vitában (s általában) nem jelentős személy; nem „releváns”. Eszerint a hetilap csak olyan személyekkel kíván foglalkozni a lap, akik súllyal vannak jelen a közéletben, az irodalomban. Ez szelektív eljárás. Nem igaz, hogy Parászka Boróka felajánlotta volna: írásban „foglaljam össze álláspontomat Hajdu Győző szerepével kapcsolatban”. Ilyesmiről szó se volt. Ellenben tény, hogy telefonbeszélgetésüket a szerkesztőségben „rögzítették”. Így ellenőrizni lehet: semmiféle fenyegetésről nem volt szó. /Nagy Pál: Egyoldalú „helyzetértékelés” = A Hét (Marosvásárhely), júl. 14./ c/ Szerkesztőségi választ közöltek: „Nagy Pál sorozatosan csúsztat, és valótlanságokat állít.” Csúsztat, amikor azt állítja: durván megcenzúrázták a szövegeket. Két esetben tekintettek el a teljes szöveg közlésétől: amikor olvasói levelet közöltek (Róna Éváét). Ilyenkor éltek a rövidítés és szerkesztés lehetőségével. Sylvester Lajos lapzárta után visszavonta saját terjedelmes szövegváltozatát, ezért a rövidített változatban közölték. Szerintük Nagy Pál telefonálásánál elhangzottak sértések és fenyegetések. /A Szerk.: Válasz. = A Hét (Marosvásárhely), júl. 14./
2005. július 21.
Stefano Bottoni: A hatalom értelmisége – az értelmiség hatalma. A Földes László-ügy /A Hét (Marosvásárhely), 2005. febr. 17./ című tanulmányával kapcsolatos vitában újabb hozzászólásokat közöltek: a/ Székely Csaba visszautasította Bertha Zoltán Nem lehetnénk legalább tényleg posztmodernek („boka-harapdálás” helyett)? című írását /A Hét, júl. 14./. Székely Csaba szerint a szerző sétálgatott a Nemzetféltés utcán, végig a Megmaradás-soron, amikor egyszercsak megpillantott egy öltönyt. Székely Csaba nem sétál ilyen utakon, ehelyett idézgetett Hayden White-tól, hivatkozott Frank Ankersmitre. Utánanézett, Edward W. Said mást írt, még angolul is idézte, hogy bizonyítsa, a saját népének kollektív szenvedéseit a politikusnak kell kifejeznie, nem az írónak. /!/ /Székely Csaba: Nem a ruha teszi. = A Hét (Marosvásárhely), júl. 21./ b/ Demény Péter gondolkodott Láng Zsolt Kirohanó és Parászka Boróka Benneálló vitájáról /Hét, júl. 7./. Demény Péter már korábban megírta Miért nem vagyok jobboldali? címen: „...nem tartom magam baloldalinak, még ha állásfoglalásaimból olykor talán úgy tűnik is, hogy az vagyok. Értelmiséginek tartom magam, aki egyik oldalon sincs elkötelezve, s aki amennyire lehet, függetlenül gondolja, amit gondol. függetlensége dühösebb, keserűbb, harcosabb, kevésbé játékos.” /Demény Péter: Angyalok a kondérban. = A Hét (Marosvásárhely), júl. 21./ c/ Balázs Imre József vitatta Parászka Boróka vitazáró írását /Hét, júl. 7./. Parászka Boróka szerint intézmények vannak, személyek nincsenek. Azt várja, hogy a Látó, az Irodalmi Jelen, a Korunk és a Magyar Irodalomtudományi Tanszék megszólaljon. Ha csak intézményekben gondolkodik, nem hallja meg a személyt. – Nem számít, mit írt le valaki tíz évvel ezelőtt, csak a jelenbeli „hozzászólás” számít. Balázs Imre József azt sem fogadta el, hogy a tíz évvel ezelőtti írás, hiába szól ugyanarról, nem hozzászólás. Akkor mi a relevanciája A Hét hasábjain folyó vitának, amely ötven évvel ezelőtt leírt szövegekről szól? /Balázs Imre József: Két kiállítás. = A Hét (Marosvásárhely), júl. 21./
2005. augusztus 11.
A román társadalmat is utoléri lassan a saját nacionalizmusával szembeni gyanakvás, érzékenység, állította Parászka Boróka. Adrian Severin egykori külügyminiszter letatározta Basescu államelnököt. A kibontakozó vitából látszik, hogy mennyire feszültséggel terhes, ellentmondásos és önismereti problémáival küzdő társadalom a román. Parászka szerint ennél nagyobb bajban csak az erdélyi magyarok vannak. Tőkés László és Markó Béla tusnádi vitáján Tőkés „lerománozta” Markót. A román kifejezés ebben a kontextusban kizárólag negatív értelemmel bír. Román az, rekonstruálható a beszélgetés szövegéből, aki az asszimilációt támogatja, aki december 1-én koccint (a trianoni emléknapon), és román az, aki bedolgozik az erdő-maffiának. „A román” a Tőkés-frazeológiában a megbélyegzés eszköze. /Parászka Boróka: Tőkés, a román. = A Hét (Marosvásárhely), aug. 11./
2005. szeptember 1.
Megjelent a feltételezett kémügyről szóló hír a Magyar Nemzet hasábjain. Elkezdődik a találgatás: van-e kémügy, kik a kémek? Az erdélyi Krónika szolgálatkészen megnevezte a lavinaindító hírben csak monogrammal szereplő kém-gyanúsítottakat. Napokkal később két romániai hírforrás: a Cotidianul és a Transindex hasábjain nyilvánosságra kerül egy lehallgatási jegyzőkönyv a kémügyben. Parászka Boróka, a hetilap főszerkesztője élesen elítélte a Magyar Nemzetet, a kolozsvári Krónikát és a kolozsvári Transidex hírportált a történtek tálalásáért. /Parászka Boróka: Hogyan nyúljunk magunkhoz? Hazádnak rendületlenül. = A Hét (Marosvásárhely), szept. 1./
2005. szeptember 1.
Tőkés László püspök reagált Parászka Borókának A Hét augusztus 11-i számában megjelent, Tőkés: a román című írására. A megsemmisítő célzatú írás szerzője az általa Tusnádfürdőn mondottak tárgyában sem tájékozott, írta Tőkés László. Ennek következtében írása mintapéldájává válik a rosszhiszemű előítéletességből fakadó félreértésnek és félremagyarázásnak. Parászka alaptalanul bélyegezte meg őt románellenes nacionalizmussal. Tőkés László valójában nem is beszélt „a románokról”, hanem kizárólag „a magyarul beszélő román politikusok” képezték beszéde tárgyát. A püspök álláspontja: a román politikusok értelemszerűen a román nemzetet és a román érdekeket képviselik. Ehhez hasonlóan: a – romániai – magyar politikusok a magyar nemzeti közösséget hivatottak képviselni. Az RMDSZ azonban akarva vagy akaratlanul a román többségi érdekeket részesíti előnyben. A tusnádfürdői vita erről szólt. Ezt szem előtt tartva, minden alapot nélkülöz az a vád, hogy Tőkés Markót „lerománozta” volna. Markó Béla felkérésére példát is mondott erre a jelenségre: a budapesti Kempinski-szállóbeli esetet vagy az RMDSZ–SZDP kormányszövetséget. Az az RMDSZ-politikus, aki Trianon gyásznapján fogadáson koccintgat, másfelől pedig azok a magyar politikusok, akik a román utódkommunista párttal cimborálnak, azok nem a magyar, hanem sokkal inkább a román politikai érdekeknek kedveznek. Becsülnivaló, hogy Boróka még akkor is a románok védelmére kel, amikor őket nem támadja senki. Önzetlen igazságérzetében erdélyi népünkre ismerek, írta Tőkés László. /Tőkés László: Parászka Boróka, „a román”. = A Hét (Marosvásárhely), szept. 1./
2005. szeptember 27.
Diszkriminatív eljárásnak nevezte Kelemen Hunor, a képviselőház művelődési bizottságának RMDSZ-es tagja a művelődési minisztérium hatáskörébe tartozó magyar nyelvű folyóiratok idei igényeinek elutasítását. A támogatásról a tárca által kinevezett civil társadalmi grémium dönt, amely – arra hivatkozva, hogy a magyar nyelvű folyóiratoknak más források is rendelkezésükre állnak – elutasította a 2005-ös évi költségvetésre vonatkozó igénylésüket. Ez azonban a román nyelvű folyóiratok többségére is érvényes. „A román civil társadalom, amelyről azt gondoltuk, hogy részrehajlás nélkül tud viselkedni, merkantilista szempontok alapján ítélt” – jelentette ki Kelemen Hunor képviselő, aki elmondta, a héten megpróbálja elérni a minisztériumban, hogy a tartalékalapból juttassanak támogatást a magyar nyelvű folyóiratoknak. Kántor Lajos, a Korunk főszerkesztője, Gálfalvi György, a Látó főszerkesztő-helyettese, valamint Szabó Zsolt, a Művelődés főszerkesztője nyilatkozatukban nehezményezték a kulturális folyóiratok támogatásának csökkentését. A dokumentumot jegyzők között szerepel Parászka Boróka, A Hét felelős szerkesztője is, aki a legnagyobb gondot abban látja, hogy „nincs határozott, szervezett magyar lobbi.” Az Illyés Alapítvány azért nem hagyta jóvá az általuk kért összeget, mert A Hét a román szaktárcától kap támogatást, utóbbi viszont arra hivatkozva utasítja el pályázatukat, hogy a magyar folyóiratokat a Communitas Alapítvány támogatja. /Rostás-Péter Emese: Merkantilista kultúrpolitika. Elutasították a magyar folyóiratok támogatását. = Krónika (Kolozsvár), szept. 27./
2005. szeptember 28.
A román Művelődésügyi Minisztérium a magyar nyelven megjelenő kulturális folyóiratok pénzügyi támogatásának teljes megvonását helyezte kilátásba. Az intézkedés ellen Kántor Lajos a Korunk és Szabó Zsolt a Művelődés főszerkesztője, Gálfalvi György a Látó főszerkesztő-helyettese, illetve Parászka Boróka A Hét felelős szerkesztője nyilatkozatban tiltakozott. Az európai felzárkózás küszöbén, a román kormány diszkriminatív intézkedésekkel sújtja azokat a kiadványokat, amelyek a magyar művelődési értékek mellett az interkulturalitás céljait is szolgálják. A kulturális önazonosság alkotmány biztosította jog. De hogyan élhet ezzel a joggal egy olyan kisebbség, amelytől megvonják az írott szóhoz való jogát? Nem egyedi esetről van szó. Ott van például a román állam finanszírozta önálló magyar egyetem visszaállításának ügye. Az RMDSZ annak idején egyenesen „szakítópróbának” szánta az önálló magyar nyelvű felsőoktatás beindítását, amíg valaki be nem dobta a Petőfi–Schiller-féle diverziót. És ki sem kellett lépni a kormányból, amely jól fizetett állások elvesztését jelentette volna. Most már csak a magyar karok létrehozásáról állapodtak meg. /Németh Júlia: Csak semmi kultúra. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 28./
2006. február 6.
Február 6-án Szatmárnémetiben az Északi Színház pódiumtermében találkozott olvasóival az A Hét (Marosvásárhely) című hetilap két főmunkatársa, Parászka Boróka és Irsai Zsolt. Parászka Boróka elmondta, hogy mára elérték az 1500–as példányszámot – mintegy ötezres kellene ahhoz, hogy a lap teljesen önfenntartó legyen – egyik legnagyobb eredményüknek azt tartja, amit a sajtó nyelvének megújítása terén értek el. Kiadványuk nem ismeri a tabutémák fogalmát, sem az annyira divatos „magyar kilátástalanság” fogalmát. – Ameddig önkormányzataink működnek, – és nem is rosszul! – ameddig lehetőségünk – és nem is akármilyen! – van az önépítkezésre, addig az erdélyi magyarságnak semmi nincs oka a siránkozásra – szögezte le a lap felelős szerkesztője. – Soha nem voltunk kulturális szempontból ilyen jó helyzetben! – tette hozzá. Az eladott példányokon túl az interneten még legalább tízezren olvassák a hetilapot. Az előállítási költségeket sikerült nyertes pályázatokkal úgy biztosítani, hogy „nem kunyeráltak pénzt senkitől”, tehát megőrizték teljes függetlenségüket. /Báthory Éva: Piacképesnek megtartani az elit kultúrát. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), febr. 6./
2006. február 7.
Parászka Boróka, az A Hét főszerkesztője lapjában kirohant az erdélyi magyar történelmi egyházak ellen: „Az egész csíksomlyói búcsújárás nem más, most már évtizedek óta, mint egy hatalmas karikatúra, vicces performance, a hívők ezreinek közreműködésével, jelmezbál, vallási köntösbe bújtatott ki-mit tud. Ezt a ki-mit tudot pedig a média működteti és népszerűsíti.” Szerinte „nagy mókamesterek a papok is”, például a „katolikus egyház egyszerű gyergyószentmiklósi szolgája” kijelentette, hogy a kettős állampolgárságról tartott magyarországi népszavazás az új időszámítás kezdete. Parászka Boróka kijelentette: a „katolikus, mint a református papok felkészültsége elképesztően romlott. Nem csak egyházi eseményeken, de nagyon sok „civil” rendezvényen is ott vannak, megszólalnak, mert így diktálja az új szokás. Vallási műveltségük már hiányos, állampolgári öntudatuk pedig még nem létezik. Mi pedig hallgatjuk az ájtatos süketelést.” Parászka Boróka ellene van az iskolai hitoktatásnak, szerinte: „a romániai (magyar) iskolák jelentős részében a szülők megkérdezése nélkül kényszerítik a gyerekeket arra, hogy vallásórára járjanak, függetlenül attól, hogy a gyerek és a család vallásszabadsága mit diktál.” /Parászka Boróka: Ájtatos süketelés. = A Hét (Marosvásárhely), febr. 7./
2006. február 21.
Ájtatos süketelés címmel jelent meg A Hétben Parászka Boróka cikke, amely a toleranciáról szóló képmutató szólamokat vette célba. Az első kijelentés szerint a csíksomlyói búcsújárás karikatúra, a szerző szerint e vallási zarándoklatot meglovagolja a politika, és nemzeti összetartozás kirakatának szerepét erőltette rá a sajtó. Mi köze a gyalog több tíz, esetleg száz kilométert is megtevő, kizárólag vallási indítékból zarándokló csángónak az esemény mediatizálásához? A népviselet tenné jelmezbállá a búcsút? A szerző toleranciáról beszél, akkor több szempontot is figyelembe kellene vennie. Nem mindenki turista azon a búcsún, vannak, akik imádkozni mennek oda. Talán a média kritizálása szerencsésebb lenne, mint közel négyszázezer erdélyi katolikus önérzetének célbavétele. Itt a saját toleranciáról szóló tétel kerül kínos helyzetbe. Nem lehet következtetést levonni az összes pap műveletlenségére vonatkozóan, ahogyan azt a szerző teszi. Vállalná-e a papság vallási műveletlenségéről hangoztatott véleményét a szerző mondjuk egy római vagy freiburgi oklevéllel rendelkező pappal szemben állva? A Hét tavalyi, pápa halála utáni száma hozott egy cikket Hans Küngtől, a vezető katolikus teológustól, a hetilap Künignek nevezte a szerzőt. Helytelen, hogy egy iskola rákényszerítse a vallásoktatást a gyerekekre és a szülőkre. Bűncselekménynek számítana, ha a szülő, törvényes jogaival élve, írásban kérte volna azt, hogy gyereke más tantárgyat vehessen fel vallás helyett, és ezt az igazgató megtagadta volna tőle. De ilyen konkrét esetet nem hoz fel a szerző. Sohasem hallotta, hogy valakit kényszerítettek volna imára állami iskolában, írta Nemes István. Parászka szerint Erdély iskoláinak „jelentős részében” kényszerítik vallásórára járni a gyerekeket. Ez rágalmazás. – Romániában az alapvető jogokkal van probléma. Érdemesebb is lenne ez ellen küzdeni, mint az egyházat egy már nem létező középkorba gyömöszölni vissza... eléggé nagy energiával és cinizmussal. /Nemes István: A tolerancia dilemmái avagy profán süketelés. = A Hét (Marosvásárhely), febr. 21./(A szerző katolikus hitoktató. A Kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Karán szerzett oklevelet, jelenleg a Sapientia EMTE csíkszeredai karának könyvtárosa.).
2006. március 7.
Rosszindulatú ítélkezés, ezt érezte Jakab Gábor Parászka Boróka Ájtatos süketelés című írása olvastán. A cikk támadó jellege és bántó hangneme megdöbbentő: igazságtalanul elmarasztal, könyörtelenül általánosít. Parászka Boróka a ma már százezres tömegek számára évről-évre felejthetetlen lelki és közösségi élményt jelentő csíksomlyói búcsút is lepocskondiázta, „hatalmas karikatúrának” titulálta, mélyen megbántva az imádkozó zarándokokat. A Parászka-cikk néhány egyértelműen bántó kitétele: „Mondjuk el, hogy nálunk a legnagyobb intrikusok maguk a hívők”. „De nagy mókamesterek a papok is… úgy a katolikus, mint a református papok felkészültsége elképesztően romlott… Vallási műveltségük már hiányos, állampolgári öntudatuk pedig még nem létezik. Mi pedig hallgatjuk az ájtatos süketelést”. Parászka írása lekezelő, aligha tagadhatóan rosszindulatú. /Jakab Gábor: Rosszindulatú ítélkezés. = A Hét (Marosvásárhely), márc. 7./ Előzmény: Parászka Boróka: Ájtatos süketelés. = A Hét (Marosvásárhely), febr. 7./
2006. március 14.
Gál László katolikus hittanár is hozzászólt Parászka Boróka Ájtatos süketelés… című vezércikkéhez (A Hét – 2006. febr. 7.). Egy ilyen „frontális támadásra”, melyet a vezércikk indított, nehéz lenne kimerítően válaszolni, „mert egy rosszindulatúan kihívó és szabados arculcsapást hiba lenne hasonlóképpen viszonozni”, csupán az iskolai hitoktatást érintő, elmarasztaló passzushoz fűzött megjegyzést. Parászka Boróka azt írta: „…a romániai (magyar) iskolák jelentős részében a szülők megkérdezése nélkül kényszerítik a gyerekeket arra, hogy vallásórára járjanak, függetlenül attól, hogy a gyerek és a család vallásszabadsága mit diktál. Függetlenül attól, hogy milyen minőségű a hitoktatás.” Az iskolai hitoktatást Romániában a 84/1995-ös tanügyi törvény szabályozza, eszerint a diák a szülő, vagy a törvényesen kinevezett gyám beleegyezésével választja ki a vallásoktatást. A szülők, vagy a törvényesen kinevezett gyám írásos kérésére a diák mellőzheti a vallásórák látogatását. Tehát nem véletlenszerű a hitoktatásnak a jelenléte az iskolákban. Minden szülőnek jogában áll kérni, hogy iskoláskorú gyereke ne járjon vallásórára. Óvodáról nem szól a törvény. Ennek oka: nincs az állami óvodákban hitoktatás. Parászka Boróka szerint „úgy a katolikus, mint a református papok” „felkészültsége elképesztően romlott”, erre majd a papok reagálnak. /Gál László főegyházmegyei tanfelügyelő (biológia- és földrajzszakos tanár, illetve római katolikus hittanár) hozzászólása – Hét (Marosvásárhely), márc. 14./
2006. március 28.
Hantz Péter, a Bolyai Kezdeményező Bizottság tagja közleményt juttatott el az Erdélyi Naplóhoz. A Hét című folyóirat felelős szerkesztője, Parászka Boróka interjút kért tőle az erdélyi magyar felsőoktatás időszerű kérdéseiről. Parászka Boróka és munkatársai mind szóban, mind pedig írásban megerősítették: eleget tesznek kérésének, hogy az esetleges pontatlanságok kiküszöbölése érdekében átnézhesse az interjú szövegét. Többszöri sürgetése után az interjú szövegének első részét lapzárta előtti délután küldték el elektronikusan, és lapzárta után kapta kézhez. Második részét mindmáig nem látta. Közben nyomtatásba került az általa nem pontosított, gyakorlatilag szerkesztés nélküli szöveg. Mivel Parászka Boróka elutasította, hogy saját nevében elnézést kérjen a történtekért, és föltegye A Hét honlapjára az interjú szerkesztett változatát, Hantz Péter azzal a kéréssel fordult több sajtóorgánumhoz és világhálós portálhoz, hogy hozzák nyilvánosságra az első rész szerkesztett változatát. /A Hét parászkálkodása. Hantz Péter tiltakozik. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 28./
2006. március 28.
A kis példányszámú, szélsőliberális A Hétben Parászka Boróka felelős szerkesztő írt Wass Albert-ellenes cikket. Felhívta a figyelmet, hogy a Duna Tévé Wass Albert műsorfolyama csupán egy nappal a szintén tematikus iszlámnap után következett. Következtetése: „Erdélybe is átlóg a fundamentalizmus szelleme.” Parászkának az fáj, hogy Wassnak egy egész napos műsorfolyamot szenteltek. Szerinte az író jobboldali, nacionalista, antiszemita és románellenes. Parászka nem állt elő bizonyítékokkal. Azt a kultúrát, amelynek Wass Albert is része, Parászka nemes egyszerűséggel „kultúrának álcázott mélymagyar nacionalizmusnak” nevezi. A Wass Albertet támadók nem tudnak továbblépni. Fáj nekik az a mintegy egymillió kötet, amit a rendszerváltás óta eladtak az író műveiből. Gyűlölik őt, igyekeznek besározni emlékét. /Fábián Tibor: A wass-alónő átkai. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 28./
2006. április 6.
Parászka Boróka azon tűnődött, hogy a magyar szocialisták /az MSZP/ köztársaság-párti megszólalása tisztázhatja-e a magyar társadalmon belüli feszültségeket, jelentheti-e a magyar baloldal tényleges megújulását, vagy ez csak egy hangzatos jelszó a magyar jobboldal nemzeti jelszavai alternatívájaként. Parászka Boróka szerint sokszor indokolatlan izgalommal tekintenek Magyarországra, „más köztársaságok más állampolgáraiként”. „Nem tudni, miért is olyan fontosak nekünk ezek a döntések”, a Magyarországon hozott döntések. A cikkíró szerint ez jelzi a nemzeti gondolkodás megújulásának a szükségességét is. A nemzeti közösségre való hivatkozás nem helyettesíti és nem pótolja az államközösségek közötti együttműködést, a nemzetközi politikai viszonyok rendezését. „Akit a magyar politikai élet határon túli magyarként aposztrofál, az lassan önmagát, önkéntesen hontalanítja.” Politikai élete a sértődésekből áll, nem az érdekérvényesítésből. Felelősségvállalás és tevékeny részvétel szükséges és nem etnikai bezárkózás. Parászka Boróka ostorozta Mikola Istvánt: a „határon túli magyar”, Mikola szerint, jól programozható szavazóautómata. A cikkíró leszögezte, hogy a Fidesz gátlástalan „nem elégszik meg az általa kiselejtezett Szász Jenővel, a Brüsszelben autonómiából megbukott Tőkés Lászlóval, de a dísztribünre rángatja a csángó gyerekkórust is, csatarendbe állít minden Erdélyhez köthető hívószót.” Az MSZP egy kampányfilm erejéig visszatáncolt a huszonhárommillió román mumusához. Megjelenik a kampányfilm, amelyben Mikolára utalva arra figyelmeztetik a magyar választót „ne hagyja, hogy az Ön pénzén mások döntsenek az ország sorsáról”. Parászka szerint ez a posztkádári neobarokk. /Parászka Boróka: Posztkádári neobarokk. = A Hét (Marosvásárhely), ápr. 6./
2006. április 13.
Parászka Boróka, az A Hét főszerkesztője elítélte Orbán Viktort, a Fidesz elnökét és Tőkés László püspököt: „Orbán elhallgatja, hogy eddigi „határon túli” ténykedése a Magyarország határain kívül működő magyar politikai szervezetek ellehetetlenítésével egyenlő, hogy a Fidesz erősítette és igazolta a határon túli etno-gettók létrejöttét. Tette függővé politikusok sorát. Hogy Tőkés sem más, mint a kézből etetés kétlábon járó szimbóluma, és nem valamiféle következetes nemzetpolitika záloga. Hogy az, amit a Fidesz nemzetpolitikának nevez, az nem más, mint jogilag meg nem alapozott, és nem rendezett kusza viszonyok összessége, etno-biznisz. Gyurcsány pedig nem beszél arról, hogy bár több mindenben sikerült váratlan és sikeres előrelépést tennie, a Magyarország határain kívül élő magyar közösségekkel való kapcsolattartásban nem következett be gyökeres fordulat. Egyelőre minden maradt a régiben, némiképp szigorodott, és átláthatóbbá vált a pénzelosztás. De maradt a túlburjánzó HTM politikával foglalkozó intézményes rendszer, az összes kuratóriummal és alkuratóriummal együtt, élén a folyamatosan apokalipszis szélén álló HTMH-val. Mely rendszerek elsődleges célja az önfenntartás, a külföldre, majd a külföldről Magyarországra visszaáramoltatott pénzek elosztása.” Parászka csak a baloldalban bízik: „Ha Gyurcsányban van egy kis baloldali mersz, akkor úgy lép túl ezen az etno-politikai csapdán, hogy hátra sem néz. Tudomásul veszi, hogy az igazi baloldaliság a nemzetközi szolidaritással kezdődik, hogy Magyarország határai közé nem ajánlatos beszorulni” /Parászka Boróka: Nana! = A Hét (Marosvásárhely), ápr. 13./ Parászka szóhasználatában a HTM: határon túli magyar,
2006. május 3.
A romániai sajtó rendkívüli izgalommal fogadta azt a hírt, mi szerint Markó Béla huszonötezer eurónak megfelelő előleget kapott meg nem nevezett könyvkiadótól műveinek exkluzív, öt évre szóló, kiadási jogáért. A Hét hetilap szerint a romániai magyar sajtó nem tette fel a következő kérdéseket: „sérti-e a szerző és a könyvkiadó üzleti érdekeit a hasonló kérdésfeltevés? (Sérti.) Hivatkozhat-e szerzői jogaira egy magas állami hivatalt ellátó közszereplő? (Problémás.) Hogyan viszonyuljunk egy miniszterelnök-helyettes gyermekvers kötetéhez? (Lazuljunk.) Miért tűnik ez az összeg elképesztően soknak? (Mert elképesztően szegények vagyunk.) Ehhez az összeghez képes miért van alultámogatva a magyar kultúra és könyvkiadás? (Ez a kérdés költői.)” Mire jó ez a téma? A Krónikának és a Cotidianulnak arra, hogy látszat-ügyekből is komoly port kavarjon. Az Új Magyar Szónak, és Staniknak arra, hogy megint, jó mélyen bizonyítsa. Ezen a „lojalitáson nagyot bukhat Markó. Kínos, buta és nagyon kompromittáló.” /P. B. [Parászka Boróka]: Markó-honor. = A Hét (Marosvásárhely), máj. 3./
2006. május 5.
A liberális budapesti Magyar Narancs hetilap közölte Parászka Boróka, az A Hét hetilap főszerkesztőjének cikkét. Ebben a lapjában közölt elutasító hangvételhez hasonlóan minősítette a Sólyom László köztársasági elnök által kezdeményezett május 4-i konferenciát. Magyarország és a környező államok között aktív gazdasági, kulturális csere folyik. Ha még mindig ismeretlennek tűnnek a határon túli magyar közösségek a magyar köztársasági elnöknek, az nagy baj. A legnagyobb hibája ennek az akciónak a magyar nacionalizmus, magyarázta Parászka Boróka. Szerinte ez a nacionalizmus szomszédokként csak a Magyarország határain kívül élő magyarokat ismeri el. Nem lehet csak az „ott” élő magyarokat megismerni anélkül, hogy az „ott” élő szlovákokat, románokat ne ismerné meg Magyarország. És Magyarország egyáltalán nem ismeri a románokat, szlovákokat. A Magyarország határain kívül élő magyarok a „magyar nemzetpolitika karanténjában élnek, szimbolikus magyar (teljesíthető és teljesíthetetlen) ígéretek bűvöletében”. Parászka szerint az „elnöki akció megkérdőjelezi a határon túli magyar közösségek demokratikus érettségét és működőképességét is.” A magyar köztársasági elnök a határon túliak „magyarságtudatára” kíváncsi. Parászka megmagyarázta: „A magyarságtudathoz sem a román államnak, sem a magyar köztársasági elnöknek nincs köze. Magánügy.” Parászka sérelmezte, hogy kiket hívtak meg a konferenciára, szerinte azokat, „akik mögött nem jött létre életképes politikai mozgalom, akiket a határon túl nem jogosított fel a képviseletre senki”. A főszerkesztő hozzátette: például Tőkés László Magyarországon kiket és miért képvisel, amikor a határon túliak ügyében felszólal? Parászka szerint a konferenciasorozat „a legradikálisabb reformellenesség”. Románia európai ország; működő civilszférával és működő nyilvánossággal. Kiépíthető egy a közösségi és választói akaratot tiszteletben tartó jószomszédi viszony. „Már ha Magyarország felismeri, hogy a határain kívül nem önjelölt törzsfők és sámánok vezette, félnomád törzsek élnek.” /Parászka Boróka: Sámánok – Az államfő és a határon túli magyarok. = Magyar Narancs (Budapest), máj. 5./
2006. május 20.
Friderikusz Sándor műsorában – Magyar ATV – beszélgetést közvetített a Babes–Bolyai Tudományegyetemmel elégedett Dobolyi Alexandra /MSZP/ az Európai Parlamentbe küldött képviselő, Bodó Barna, a Bolyai Kezdeményező Bizottság elnöke és Parászka Boróka, A Hét hetilap főszerkesztője között. Dobolyi Alexandra részére az egész terra incognita, Kolozsvárt ,,szép városnak” minősítette, s úgy vélte, hogy a Babes-Bolyai Tudományegyetem multikulturális csodán ,,minden rendben van”, mert neki ,,a legitim egyetemi vezetés” ezt mondta, köztük, Nagy László és Salat Levente magyar rektor-helyettesek is. Dobolyi a Bolyai Kezdeményező Bizottság tagjaival nem találkozott, ezt egyébként is ,,illegitimnek” tartja. Úgy tűnik, Dobolyi a BKB beadványait sem olvasta, mert ha igen, akkor ártó szándékú, az erdélyi magyarság ügyét a nacionalista román köröknek kiszolgáltató, mi több, nemzetközi fórumokon is a kezük alá dolgozó valaki. Dobolyi Alexandra ,,érvei” között ilyesmik szerepelnek: magánjellegű beszélgetéseiben magyarul szólt magyar diákokhoz, sőt, tanáraikhoz is, akik magyarul válaszoltak neki, s akkor feltételezhetően magyarul is tanulhatnak-tanulnak. Dobolyit az sem érdekli, hogy nincsenek önálló, autonómiával rendelkező magyar tanszékek és karok. Úgy tűnik, Dobolyi fel sem fogja, mit jelent Bodó Barnának, a BKB elnökének az állásfoglalása, miszerint ők nem a Babes–Bolyai szétválasztásáért, hanem a magyar egyetemi oktatók többségének akaratát képviselve az önálló magyar tanszékek és karok felállításáért szállnak síkra. Parászka Boróka lapszerkesztőnek mindenről a magyar nacionalizmus jut eszébe, meg Tőkés László, s az, hogy a BKB ehhez a ,,magyar nacionalistának” bélyegzett politikai áramlathoz tartozik. A magyar oktatást folyamatosan fojtogató román nacionalizmusról egy szó nem esik. Az egyetemi oktatás valós helyzetéről sem, jegyezte meg Sylvester Lajos. Friderikusz Sándor arányérzékének a hiányára vall, hogy egy egészen vékony olvasói közösséghez szóló réteglap vezetőjét ekkora súllyal szerepelteti egy, az erdélyi és az egész magyarság egészének sorsát megpecsételő kérdésben. /Sylvester Lajos: Alexandra, a szakértő. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 20./
2006. május 27.
Idén június 22.–július 1-je között rendezik meg a kisvárdai Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválját. Darvay Nagy Adrienne színháztörténész, szakíró, a fesztivál egyik művészeti tanácsadója kifejtette, hogy a kisvárdai fesztivál egy olyan magyarországi színházi találkozó, amelynek programját az ország határain kívül működő hivatásos prózai társulatok előadásai közül válogatják ki a fesztivál művészeti tanácsadói. Az elmúlt években a Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválja az ország második legfontosabb színházművészeti rendezvénye lett. A szerzett tapasztalatok alapján természetesen ezt a nyári rendezvényt is folyamatosan megújítják, gazdagítják. Kisvárda városa sokat áldoz ezért a seregszemléért, tehát bizonyos helyi rétegigényeket is ki kell elégíteni, például a gyerekelőadásokkal, vagy a zenés-szórakoztató produkciók számának növelésével. Parászka Miklós, a csíkszeredai Csíki Játékszín vezetője az év elején egy kisvárdai fesztivállal kapcsolatos körlevelet juttatott el minden határon túli kollégájának és a fesztiváligazgatónak, de mindaz, amit kifogásol benne, nem jellemző a jelenlegi rendezvényre. Nyakó Béla fesztiváligazgató telefonon, e-mailben és személyesen is igyekezett meggyőzni az erdélyi igazgatót nyilvánvaló tévedéseiről. Erre a csíkszeredai intézményvezető a lánya, Parászka Boróka lapjában, az A Hétben nyilatkozott: lényegében megismételte a körlevél tartalmát, hangsúlyozva, hogy márpedig ő mindenképp „ki akarja kényszeríteni a változást Kisvárdán”. A Hét rovatvezetője nyílt vitát kezdeményezett az újság hasábjain. Darvay Nagy Adrienne szerint viszont szűk körre tartozó szakmai kérdésekkel a tényeket nem ismerő olvasóközönséget nem szabad traktálni. Azonban a nevezett lap nem közölte a kisvárdai fesztiváligazgató levelét, sem Szűcs Katalin Ágnes művészeti tanácsadó szakmai érveit. Kizárólag Darvay Nagy Adrienne magán-válaszával foglalkoztak, ráadásul azt a levelet nem publikálták, amire válaszolt. Tavaly nagy sikert aratott a világhírű zeneszerző és zenepedagógus, Sáry László kreatív ritmusgyakorlat-kurzusa. /Köllő Katalin: Kisvárda – „Magyarország második legfontosabb színházművészeti rendezvénye”. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 27./ Előzmény: Parászka Miklós a hetilapban kifejtette: a „kisvárdai fesztivál pillanatnyilag egy hibrid és önmeghatározásában sántító intézmény. Egyszerre kíván színházi fesztivál is, színházi találkozó is lenni.” Szerinte belterjessé vált a versenyeztetés, a fesztivizmus uralkodik. /Boros Kinga: A jobbítás szándékával. Parászka Miklós a kisvárdai fesztiválról. = A Hét (Marosvásárhely), ápr. 27./
2006. június 14.
Parászka Boróka, az A Hét főszerkesztője lelkesedéssel írta, hogy a magyar-magyar viszonyok változnak, véget ér a magyar kisebbségpolitika egy meghatározó időszaka, és újra rendeződik Románia és Magyarország viszonya is. A gyorsan fejlődő huszonhárommilliós Románia „kinövi” magát. „Magyarország egy kis ország, öregedő népességgel.” Parászka szerint Románián keresztül is vezethet az út Magyarország gyarapodáshoz. Kimondta: Értelmetlen minden monomán „magyar-magyar” kapcsolat. Minden olyan magyar-magyar kapcsolat, amelybe a román partner nincs bevonva, céltalan és felesleges. A magyar-magyar kulturális kapcsolatok kifulladtak és érdektelenné váltak. Értelmetlen minden olyan magyar-román kapcsolat, amely sérelmi politikán alapszik. Parászka szerint Románián belül a romák jogai sérülnek botrányosan, és látványosan, a magyaroké nem. „Értelmetlen, és káros (!) minden olyan Erdélynek szánt, magyarországi befektetés, amely az erdélyi magyar kisebbség bezárkózását, a „monománnak” nevezett magyar-magyar kapcsolatokat erősíti.” Parászka szerint a magyar nemzeti közösség széttartó fejlődésen megy keresztül, ezt jónak tartja. Felteszi a kérdést: van-e értelme egyetemet fenntartani pusztán magyar állami támogatással Erdélyben? „Az erdélyi magyar tudományegyetem, jelenlegi formájában, egy délibáb, amely egy nem létező közösségi igényre épít, egy elavult kisebbségpolitikai rögeszmét követ” – írta. Továbbá: szerinte nem kell Duna TV, az egy fiktív közösséget céloz meg, a „kárpát-medencei magyarságot”. Szerinte nincs szükség könyvtámogatásra, fenntartott könyvkiadókra, „amelyek mögött nincs sem teljesítmény” /!/. A magyar támogatáspolitika gettósítja az erdélyi magyar közösség működését. Magyarországnak Romániában együttműködő partnert kell látnia, közös külügyi-gazdasági-foglalkoztatáspolitikai – és kultúrpolitikai stratégiát kell kidogozniuk. /Parászka Boróka: Nagy Románia, kis Magyarország. = A Hét (Marosvásárhely), jún. 14./
2006. június 21.
Parászka Boróka, az A Hét hetilap főszerkesztője Nyálverés címen írt a HTMH (Határon Túli Magyarok Hivatala) megszüntetéséről. Szerinte „Nagyon-nagyon sok szerencsés embernek gőze nincs, hogy mi ez a sóhivatal”, továbbá néhány intézményt, alapítványt, kiadványt érint csupán ez az ügy. A HTMH megszűnte „valódi jelentőségét fölülmúló feszültséggel jár. Meg- és kinyilatkozik boldog boldogtalan” – állapította meg. Németh Zsolt a kisebbségpolitika, és a „határon túli magyarság” leértékeléséről nyilatkozik. A MÚRE (a romániai újságírókat tömörítő szervezet) „aggodalmát” fejezi ki. Aztán, erre mintegy válaszként újabb szakmai brigád (köztük Parászka) „aggodalmát fejezi ki” az „aggodalom fölött”. A főszerkesztő szerint a „határon túli” magyarság mára csupán mint politikai kategória létezik, és a belmagyar politikai zsarolások eszköze. Németh Zsolt jajongott, „hogy ezt a (nem létező) határon túli magyarságot most leértékelték.” /Parászka Boróka: Nyálverés. = A Hét (Marosvásárhely), jún. 21./
2006. június 23.
Gyurcsány Ferenc miniszterelnök interjút adott az A Hét hetilapnak. Kérdezett: Parászka Boróka főszerkesztő. Gyurcsány Ferenc kifejtette, úgy tudja, hogy nyolcvanan foglalkoznak a határon túli ügyek bonyolításával. „Amikor én ezt megtudtam, nem akartam hinni a szememnek. Mi a csuda van ott nyolcvan embernek való munka? A határon túli magyarokkal való kapcsolattartás nem elvont hivatali feladat. Ezek oktatási, művelődési, informatikai ügyek. Ezekben él a kapcsolat. Ezt koordinálni kell és lehet, nagyjából egy tucat emberrel. És innen kell, a miniszterelnök környékéről, mert innen lehet ezt a koordinációt elvégezni.” „Ezért jött át ez az ügy a Miniszterelnöki Hivatalba.” Spórolnak vagy van e mögött valami koncepció, stratégia is? Gyurcsány válasza: Az elmúlt napokban volt egy informális esti beszélgetése a határon túli vezetőkkel. Ezt az intenzív kapcsolatot fogja folytatni a következő hónapokban. Ehhez töredéknyi ember elég. – A magyar államnak jelentős befektetései vannak. Itt van például a Erdélyi Magyar Tudományegyetem és a Duna Televízió működtetése. Minden marad a régiben? – Erről a magyar miniszterelnök egymaga, a határon túli partnereivel való konzultáció nélkül nem nyilatkozhat. „Ezeket az intézményeket mentesíteni kell az ideológiai elfogultság és a középszer alól.” Gyurcsány tudja, hogy hűvösek a magyar–magyar kapcsolatok, „és azt is tudom, hogy minden bizonnyal sokunknak, nekem is a felelősségem ez. Mindenkinek önvizsgálatot kell tartania. Elhangzott, hogy a kettős állampolgársághoz való viszonyunk elvi tartalmában nem következik be változás. De kimondtuk, hogy az a mód, ahogy az akkori kampányban részt vettünk, és az az érvelés, amit használtunk, az okkal keltett sokakban rossz érzést. Indokolatlanul bántott meg sokakat. Kimondódott, hogy meg kell teremteni a be nem avatkozás politikáját kölcsönösen.” „A magyar nemzet egyik részközössége sem avatkozik bele a másik belső, politikai ügyeibe.” A kormányfő szerint „rendbe kell tenni a finanszírozási rendszert.” (Részletek a magyar kormányfő A Hét hetilapnak adott interjújából) /Érteni a két országot. Gyurcsány Ferenc kormánya külpolitikájáról. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 23./
